Scelidosaurus harrisonii

Leírta: Owen 1861-ben.

Korszak: Alsó-Jura

Lelőhelye: Anglia, Egyesült Államok (Arizóna)

A Scelidosaurus harrisonii az eddig talált legkorábbi Ankylosauridae. Első előkerült kövülete, amit 1850-ben talált Richard Owen, majdnem teljes volt. Besorolása nem volt olyan nehézkes. Az Ankylosauria-ákon belül a Scelidosauridae-ákba tartozik. Magát a Scelidosauridae családot Cope írta le 1869-ben. Eddig a Scelidosauridae-ákba kizárólag a Scelidosaurus harrisonii tartozik. Habár sok hasonló faj került elő, mégis ez az egyetlen faj amely ebbe a családba tartozik. A tudósok több mint 150 éven keresztül vitatkoztak azon, hogy a  Scelidosaurus az Ankylosauria-ák korai képviselője e, de a mai elfogadott nézett szerint igen. A Scelidosaurus egy fontos kövület, mert rajta keresztül megfigyelhető az Ankylosauria-ák fejlődése.

Az állat 3-4 méter hosszú, magassága ( talajtól a csípőig) 1-1,1 méter, súlya körülbelül 250-260 kilógramm. Teste hosszú, és könnyed, nem olyan tömzsi, és nehézkesnek tűnő, mint a későbbi rokanié. Tudósok egy része, még azt is feltételezi, hogy nem lumha, hanem fürge állat volt. Ezt azzal magyarázzák, hogy testén lévő csontlemezek, még nem olyan nagy méretüek, és súlyúak, hogy akadályozzák az állat mozgását. Testét apró csontlemezek fendték pár sorban, a fejtől a farokig. Egy sor csontlemez megtalálható a farok alsó részén is. Csípőcsontja vízszintesen lapított, és igen széles.  Mellső végtagja valamivel rövidebbek mint a hátsók, és öt ujjban végződtek. De nagyon érdekes, mert az öt ujjból csak kettő érintette a talajt.  Hátsó lábai hosszúkásak, kecsesek, és négy ujjban végződtek, de csak három érintette a talajt. A hátsó, és mellső végtagok méretbeli különbsége miatt eleinte úgy gondolták, hogy két lábon járt. Először Richard Thulborn jelentette ki 1977-ben, hogy a Scelidosaurus két lábon járó növényevő volt. De ezt a nézetet ugyan abban az évben elutasították. Nyaka rövid. Koponyája, a testhez képest rendkívűl kicsi. A koponya a test mindössze 1%-át teszi ki. A koponyája alakja oldalnézettből nagyon hasonlít, egy derékszögű háromszögre.  Állkapcsa elülső része szarucsőrré alakult. Állkapcsában levél alakú fogak ültek.

Írta: Nagy Attila