Iguanodon bernissartensis

Leírta: Boulenger, és Van Beneden 1881-ben.

Korszak: Kréta

Lelőhelye: Belgium, Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország,  Németország, Mongólia

Az Iguanodontidae-ták hat faját különböztetjük meg. Ezek a következők: Iguanodon Anglicus (1829), Iguanodon Dawsoni (1874), Iguanodon Bernissartensis (1881), Iguanodon Fittoni (1888), Iguanodon Atherfieldensis (1924), és az Iguanodon Lakotaensis (1989). Közölük, a legismertebb az Iguanodon Bernissartensis. Az állat 12 méter hosszú, magassága (talajtól a csípőig) 2,5 méter, súlya 4-5 tonna. Teste karcsú, kecsesnek mondható méreteihez képest. A hátán, és a farka elülső részén, az inak elcsontosodtak, így a test ezen részei elég szilárdak voltak. Gerincoszlopa 85 csigolyából állt. Háta 17, farka 50,  csípőénél pedig 7 csigolya helyezkedett el. Csípője felépítése sajátosnak mondható. A szeméremcsontja, az elülső részen kiszélesedik, a hátulsó elkeskenyedik. Hátsó végtagjai igen erősek, és így elbírták az állat súlyát. Mellső végtagjai csukló csontja különösen erősek voltak. Az Iguanodon Bernissartensis-nek volt egy jellegzetessége. Hüvelykujja módosult, tüske formában mely kúp alakú volt.(Iguanodontidae-ták sajátossága.) E tulajdonságát az állat a ragadozók elleni védekezésre használta. Koponyája megnyúlt, és az elülsö része elszarusodott csőrré alakult. Fogai taréjos örlőfogak voltak. Az Iguanodon Bernissartensis már képes volt "rágni",(a többi  Iguanodontidae-tának is megvolt ezen képessége, ennek a tulajdonságának is köszönhette e dinoszaurusz család a sikereit.) így gyorsabban tudott táplálkozni. Az állat négy lábon járt, de ha futott akkor két lábbra emelkedett, és 35 km/ó-ás sebességel is képes volt futni. Csordában élt, és a kréta-kori mocsaras síkságokon barangolt.

Írta: Nagy Attila