Rahonavis ostromi

Leírta: Forster 1998-ban.

Korszak: Felső-Kréta

Lelőhelye:  Madagaszkár (Mahajanga)

Az Archaeopteryx lithographica-hoz nagyon hasonló, de nála fejlettebb dinoszaurusz, a Dromaeosauridae családba, és azon belül az  Unenlagiinae alcsaládba tartozó madárszerű dinoszaurusz a Rahonavis ostromi. Felfedezését egy Titanosauria-ának köszönheti, mivel miközbe a Rapetosaurus krausei-t ásták ki rátaláltak a Rahonavis-ra.  A Rahonovis egy ujabb lelet amely megcáfolhatatlan bizonyíték a madár-dinoszaurusz elméletre. Olyannyira hasonló a mai madarakhoz, hogy először korai madárnak gondolták. Sokan az Archaeopteryx-szel rokonítják, de a Rahonavis más fejlettségi ágon fejlődött ki, és sok hasonlóságot mutat az Unenlagiinae alcsaláddal. Első neve jelentése "Felhőmadár". Első neve eredetileg a Rahona lett volna, de e név már egy lepkefajnak adták 1975 körül. Második nevét John Ostrom után kapta aki az elsők között volt, aki felvetette, hogy a mai madarak a kis termetű ragadozó dinoszauruszoktól származnak.

Az állat 50 centiméter hosszú, 20 centiméter magas, és  50-55 gramm súlyú volt. Testalkata nagyjából megegyezik az Archaeopteryx-ével, de a Rahonavis kicsit véknyabb. Mellső végtagjai hosszúkásak, és üreges szerkezetűek. Néhány tudós szerint a Rahonavis az Archaeopteryx-el ellentétben már képes volt repülni. Ezen állítást a sing, és orsócsontja, és az ezekhez kapcsolódó evezótollak hosszából feltételezik. De mivel a szegycsont nem került elő, így nem lehet megállapítani, hogy  megvan e rajta az a csontos kinövés ami a repüléshez szükséges izmok tapadnak. A tudósok úgy gondolják, hogy mivel a Rahonavisnak, és a család egy másik tagja a Rahonavis ostromi-nak ilyen hosszú mellső végtagjai, és ujjai fejlődtek ki (hasonlóan a mai madarakhoz), feltételezhető, hogy a repülés kétszer fejlődött ki. Először az ősi madárfajoknál fejlődött ki a repülés képessége, és végül Eumaniraptora dinoszauruszoknál. Csípőcsontja mint a hasonló méret dinoszauruszoknak kicsi. Hátsó végtagjai a testhez viszonytva hosszúak, de emellett elképeztően véknyak. Lehetséges, hogy az állat nem a gyors futásra, és gyors manőverezésre használta a lábait, tehát feltételezhető, hogy mégis képes volt valamiféle repülésre, vagy siklásra. Második ujja módosult.

Eddig egyetlen példányt találtak, és az is nagyon hiányos mivel csak az állat hátsó részét, egy sing és egy orsócsontot, egy nyakcsigolyát, egy lapockacsontot, és a két hátsó lábát találták meg.

                                     

Írta: Nagy Attila